Rendkívüli mértékben durva lelkületű, értéktelen, faragatlan, közönséges (személy).

- Dénes, megvan a Hofgárd Sanyi bá? Vágod, a Hofgárd Norbi faterja. A Novákékkal szembe lakik, bajszos, hosszú hajú tag, biztos tudod, ilyen piros rendszámos, platós Liazzal jár. Na, az egy vadparaszt. Nem köszön, odamegy valahova, lebassza a sódert vagy földet vagy mi a gecit fuvaroz, azt annyit mond, ötezer lesz. Elveszi, zsebre bassza, beül a kocsiba, csulázik egy ellentmondást nem tűrőt, azt csapatja tovább. Kurvára, istenbaszta nagy tulok.
- Hát bazmeg, nem vitatom, érted. Azért a Kálmi eléggé spanba van a Hofgárd Norbival, meg is látogatta Thaiföldön a drogdíler testét.

Ez a szitu, még én is hátrahőkölök, nézem, bazmeg, Tónió, a kis dagi, érted, épp húgyozza oldalba a Kuglit ezerrel, közben küldi az üveg sört, és olyan trombitásakat prátol közbe, hogy, ijesztő, bazmeg, hogy még. A vadparasztja, gondolom, közben nem Apolíner költészetét idézte magában, ha érted, mire mondom.

Kösz, marksman.