- Hát, gecó, kemény ez az Egom, múltkor azt nézem, mondom, Suzuki úton vagyok, és közbe a belvárosba voltam. Már bringával. Nem volt világítás, haljak meg.
- Odabasz, bazmeg, mint a decibarack húzóra. De mondok még keményebbet, a Totyáék Csévre költöztek, azzal a folyékony seggű ribanccal... mhi ... jamerhogy nem? Csak a picsanadrág tartja össze azt a hájas seggét, thee. Mocsadék. Gyerek, hallod, negyvennyolcba nyomja a Tatárnál a hesszelést valami sertéstelepen, Mány felé. Meg persze feji a bengát a traktorokból erőssen, kettőér pattan lityója, de okosba kilónyolcér is meg tudtok egyezni, ha komolyan érdekel. Na, szóval lényeg a lényeg, jön a váltásgyerek, bizonyos Szabó Tibi, Suzukival alapszinten, így farolgat befele, azt kiszáll. Pacalra gyúrt gyereket képzelj el, terepgatya, bézbólsapka, süld nélkül, ahogy kell, vágod. Szeme nem állt jól. „Szega", érted, így mondja, hogy "szega, nem veszem le jattoláshoz, ha nem gáz”, ilyen lövészkesztyű az ombrén, geci. Gyorstokba a gázpityu, kocsiból meg fullon a Makaréna, édes istenem. Nagyon konkrét volt, hallod.
- A Kálmi is duurva, basszuskulcs. Ilyen figurákat felvesz! Elképesztő! Az édesanyja felakasztotta magát, szegény. Szembeszomszédom. Depis volt a nénje.
- Kussoljál, Tomek, mindjár jön vissza a Kisnovák a körrel. Már villant a látkép, azaz, Novi, ki ne lötyköld a szilvát! Na, még a pultosgáréval, azaz. Mi meg itt eltikkadunk, érted. Nagyon kistáska volt a Kisnovák, akkor látott először csöcsöket, a nagybátyjánál, a Csámpai Imre bánál, a garázsában. Ki volt plakátolva a hely ilyen kúrós naptárakkal, hallod, jó nagy kujon volt az Imre bácsi. A Kisnovák szaladt is rögtön a slozettra, olyat recskírozott neki nyüszítve, mintha kötelező lenne. Az a mondás, hogy az Imre bá felakasztotta magát pár éve, nem vetette meg a cincorettót a faszi, aztán otthon is voltak gondok. A gyerek felnézett rá, nem kell neki mondani ezeket az akasztásos meg halálhíreket, karácsony előtt, hallod.
- Állítólag a Kisnovák faterja látta halála után a Csámpai Imit valahol Süttőn bóklászni. Persze az öreg Novák is általában jól megszívta a púpját cefrével... Na, Novi, megvagy! Isten-isten! Nézzél a szemembe... a faszomat má! Kisnovák, ha ezt nem iszod meg egyhúzásra, az én szememben egy senki vagy!
- Mint az anyád teje...
- Ilyen jót Angliában nem iszol!
- Síííííííííí, megvakulok, hazavisztek. Na, mi a kibaszott pálya? Ki merre nyomja?
- Inkább te mesélj, Kisnovák. Milyen Anglia? Azzal a honlapoddal mi van? A rapszövegessel, amelyikbe elküldöd a Dénest a kurvaanyjába?
- Áhh semmi, kis szünetet tartok. Kurvára senki nem olvassa. Meg levegőt venni nincs időm. Dolgozok, eszek, alszok, prátolok. Gyűlik a pénz, két év, azt lesz lakásom. Ázsiai nőm van, akkor kúrok, amikor akarok. Mindent megcsinál, hallod, már nem tudok mit kitalálni. Így megy ez hehhe. Ilyen állatokkal mi van? Totya?
- Pont most beszéltük. Tatárnál van, önváltós műszakba.
- Sikertörténet. Misáj?
- Kiment hollandokhoz, asztalosüzembe.
- Az igen, persze lakatos a csávó. A középiskolás nőjére emlékeztek? 28 volt a Misínnyó. Ütközünk a buszvégen, azt bemutatta így mindenkinek 15 éves kiscsajt. Az meg kezet fogott mindenkivel, hogy "Ildi vagyok". Ezek vajon mit csinálhattak otthon? (Behunyt szemmel, fejét felszegve, képzeletbeli fejet simogat az ágyékánál) mmm, te vagy a barátnőm... mmm, te vagy a barátnőmmm... Kálmival mi van?
- Hehhe... még mindig övé a Tatár cége meg kertépítenek a Dénessel. Néha ránéz a melósokra a Dini helyett, ilyen szempa, zsakett, alap, azt feszeng, hogy "lapátoljatok".
- Fasza. Kar?
- Kiment Floridába, valami okosság. Vitt újabb, leányvári asszonyt is.
- Az igen, nem hittem volna. Gyulabá?
- Száznegyvennel beleröppent egy IFÁ-ba. Asszem csütörtök hajnalban. Tükörjég volt, hallod. Nem sok maradt az öreg fasziból.
- Ne... basszálfel!
- De baszlak. Állítólag annyi szeszkó volt benne, hogy egy hárommázsás kanmalac fejreállt volna.
- Pásszátok meg! Valamelyik nap vele álmodtam. Ültünk a Golfba, ő meg én, mentünk valahova hajnalba, asszem Egom-kertvárosba, bútorokat pakolni. Azt felhívták a mobilon, közbe rágyújtott, beszélt a telefonba, de késésbe voltunk, csak így odaszólt, hogy "na figyelj, öcsécském, így kell sietni, geci". Így megfordította a szájába a dekket úgy, hogy a hamut harapta, bazmeg, hogy mondjam neked... a szipka a szájától így távol, érted. Elkezdte szívni olyan tempóban, mint a gép, füstölt, mint a faszom, kifelé égett a cigi, közbe istenbaszta módon elkezdte ékelni a Golfnak. Meg ment a Sláger, azt hallgatta mindig, ilyen návögoná lávögen evribádi sunájja szám.
- Ezt nem hiszem el... Arra emlékeztek, pont ennél az asztalnál voltunk, azt idejött a Búzási Paul a spanjaival, ilyen Prohászka Zoli meg ilyenek. Lehet moccani elfele, mert ez az ő törzsasztala. A Gyulabá fogta magát, vonyított ilyen kurvára keményet, vágod, mint a Véres gyémántban, amikor levágják a tag kezét, azt fejbeküldte a Palit söröskorsóval.
- Meg amikor leverte azt a kopasz, suzukis tagot.
- Nekiment volna a Fekete Lacinak is. Főleg, ha pénzről van szó.
- Igyunk, geci!
- Ha feleakkora rock and roll lesz az életünk, mint neki, már megérte, hallod. Sok tartozása volt a Gyuszi bácsinak, az biztos, lehet, hogy jobb így neki most, isten nyugosztalja. Papírusz mondjuk, nem hiszem, hogy volt a delláról, szóval faja. Mercike állítólag Debrecenben van a kisgyerekkel, a húgánál, kibekkelik valahogy, azt mondta a Misike. Tomek, van nálad kotta, remélem, ez most a te köröd lesz, büzett.

(Jellemzően fiatalabb korosztályhoz tartozó) férfiak egymás közötti, barátságot feltételező, bizalmaskodó megszólítása.

- Ne tudd meg, öcsém, vasárnap kelek föl jó korán, 11-kor, nézem, csörög a magyar fón, mondom mi a picsha. Felveszem, ilyen női hang, hogy "szia nyuszikám", mondom "heló". Aszondja, "tegnap elvoltatok megint, kicsim, nem hívtál reggel", aztán kicsit így kómásabb voltam még, mondom, így, érted, ilyen megilletődve, hogy "hát voltunk a Hitzingerrel meg a Raduval, kicsit szétcsúsztunk, az biztos... te ki is vagy?"
- Az igen, ombre! Téves szám, vagy mi a faszom? Jó meredek. Mondjuk, amikor a Búzási Pali nőjének írtátok a perverz esókat, azt a sztorit is simán nyalatja.
- Az kurvaélet, mondjuk letette, mire kifiguráztam volna, hogy ki kivel van. Hallod, megyek, azt szénné prátolom a thoálettheth, hogy siklóernyővel jövök le a tetejéről. Utána bekúrok valamit, mer atom éhes vagyok, meg tudnák enni egy kiló békönt. Aztán szkájpolunk. Na csáh!

Jellemzően hivatalos, munkahelyi ranglétra magasabb szintjein álló személyek jóindulatát – remélt előnyökért – látványosan, a munkahelyi közösség többi tagja számára visszatetsző módon elnyerni próbálja; hízeleg.

- Hopp-hopp, megvagy, Rodolfó! Figyeltem a kezed, hehhe… hoppácska, fresstínpenetrájsön pont kom? Excel helyett megy a zsebhoki? Inkább húzzunk, toljunk egy bagarettát, azt elficcen egy koffí is még ebédig.
- ... Na végre, elhúzott a Buenó Béci a gecibe ezzel a paraszt Hőbével együtt, legalább mi is pihenhetünk kicsit. Huhh… rácuppanok a Professönre, hátha van valami normális meló. Itt a Bitumexnél úgyis csak az ilyen kéjpekszbéciknek van jövője, érted. Mekkora alt-tab mágus a csóka, mi meg itt baszakodhatunk a riportokkal helyette is. Puncsol ezerrel, pattannak a céges kávék meg a pirosmarbik a Hőbének, grátiszba, ofkórz. Napközbe meg itt faszhuszárkodik nekünk, hogy szombat hajnalban mekkorát csandáztak közösen a mulen retrópartiján a piszoárba, meg hogy atomra lyuksógorok, vezetik excelbe, hogy hány gyakornok picsát szondáztak már meg közösen… Hopp, „Reporting and Financial Analyst”, ez nem is hangzik rosszul, már gyorsba ficcen is a szíví… Neked visszajeleztek már a múltkori ácé után?

Kösz, tff.