Saját helyzetétől, személy(iség)étől idegen érzést, hangulatot (rendszerint rövid időre) átél; ebben az érzésben, hangulatban elmerül, szenveleg.
Eredete a "hangulat, érzés" jelentésű angol "feeling" szó.

Törökbálinton, hallod, rohadt sok időnk volt. Hozott a Tónió ilyen, faszán, ilyen barkácsolt nundzsakut, azt ott gyakoroltak a Jencikével, fílingezett a két nindzsa. Jön a kifent, tulaj öreglány, hogy ránézzen a viakolorozásra, azt ott látja a két állatok királyát, hogy fecskébe karatéznak meg vinnyognak hozzá, mint a fitymaszűkületes gorilla. Háttérben a Pazgyera Gazsi meg izomból slaugolta a rózsákat.

Huhh... a Borás Putyi? Jaja, nála voltam. Mhi? Ja, az kurvára meredek arc, öcsém, 150 centi kábé, plusz-mínusz negyven fokba fekete farmer, fekete ing kombóba erőlteti neki. Ilyen fém, lyukacsos szárú Avanglion szempával néha belenéz a középső tükörbe, hátrasimítja a mikiegér-sérót jó fílingesen, ahogy kell. Az érdi emelkedőn egyszer elfüstölt kettesbe, mondom a tagnak, bazzmeg, füstöl az autó, erre ilyen nyomorultul vonyít, hogy "mér mész ilyen sebességbe, vátsá vissza, soook!" De alapvetően kurva mély hangot erőltet, vágod, mint a Dunaparti Gruppenparti 3-ban a bajszos figura, amelyik mondja, hogy "Ez az... nyajjad a golyszikat, béjbe!" Gondolom, életében nem volt még nője, azt anyjánál pecózik. Sűrűn mutogatta a Szextázist meg a Cica magazint, amiket spanoktól kapott, "pakolnád, mi, nem kicsit", közbe kacsintgatás. Állandó szinten a kurvázásról beszélt, országútinál hesszelte a kurvákat, mint Feri kutya a nápolyit, érted. Egyetlen ember, akinek még a vajas kiflije is büdös volt. Ez nem vicc, tesó.

Kösz, Darvászó Koppány és Raoul Duke.