(Folytatás innen.)
A belvárosban kicsit kombóztak az arcok, bementek a Temple Barba, azt leküldtek jópár Guinnesst az Obó egészségére, szerdán volt a harminhatodik születésnapja a gyereknek. Olajozták a szisztémát erősen, ment a felesezés is izomból. Kurvára hideg volt, szóval vettek a Tescóban két Teacher's whiskeyt, hogy felmelegedjenek, meg hát "szülinapozunk, geci". Aztán meg elkezdett esni a hó olyan szinten, hogy kettőt nem látott a három tróger. "A jobbágy kurva anyád" - szuszogott a Pali, aztán bevitte a két díszfaszt ebbe a moziba a főutcán.
"Na, most mi legyen" - töprengett hangosan a Búzási prof, miközben a Lacika sasolt kifelé a tökig behúzott bézbólsapka alól. "Alvin end dzö csipmánksz - nem érdekel. Icc komplikátid - anyádat, ebben biztos, hogy pofáznak is. Hopp, hopp, Zombilend! Kell egy kis horror, öcsém." Kicsengették a jegyeket, azt beültek hesszelni ezt a zombi-vígjátékot, pászmeg. A beszélős részeknél lájtos viszkizéssel csapatták az időt, aztán már annyira kellett brunzolni a három trógernak, hogy kirontottak, azt izomból széthúgyozták a budoáhrt. Az Obó gecinagyokat sóhajtozott meg hörgött is, miközben csobogtatta neki vagy öt percig, érted.
Elindultak a 39-es felé, azt nézik, bazmeg, a frissen leesett hó meg a jég miatt minden kocsi ott szopta a faszt százezerrel, se jobbra, se balra nem tudott moccani egyik se. Ilyen környékbeli, ilyen tizenéves, igénytelen pronyók jegesre gyúrt hógolyókkal sorozták meg mosdatták a kocsikat, azt a szarfaszúak a kocsikban nem mertek semmit se okozni, alapszinten. A Paliék is csak néztek, ki-kivel van, ilyen jégen meg-megcsúszó, dülöngélő kis faszingerek, kurvára alattomos meg ijesztő fejjel, a Lacika el is kezdett nyüszíteni, sanszosan egy az egybe mutánsoknak nézte a kölköket fél üveg viszki meg a film után. Na, meg kezdték feléjük kúrni a hógolyókat, aztán az egyik pont faszon találta a Lacikát. Kurvára izzó volt.
Mondjuk attól még tolultak a megálló felé a fulljégen, mint a Delta elején a hegymászók, érted. "Erre kell menni" - bődült el a Paolító, mint az ezüsthátú hegyigorilla, azt bementek egy kisebb utcába. Abba ilyen még kisebb csávók nyomultak, játszottak a hóba, ilyesmi. Csak egyik állt ott, utca közepén, sivalkodott, mint a malac, és közbe - nem hiszed el, geci - éppen fosott befelé a mackónadrágjába, de az anyagból jutott bőven a földre is, pásszeg. Nem egy csodás látvány az ilyesmi, érted. Másik furkó fogta magát, gecikém, belemarkolt a friss trágyába, azt hajított egy erőset, az Obó mellett csattant az adag fossicsentó, a jégen.
A három fasz nézett egy gecinagyot, aztán elkezdtek futni viszzafelé, már amennyire tudtak fullos jégpáncélon, érted. Egy újabb adag prát a Palikának az ilyen igényes, Zara kabátját találta el, a Pali hörgött is, hogy "a mocskos kurva anyád büdöspicsája". A Lacika ilyen korcsolyás technológiával menekült, nagyokat csusszanva, csak hát sima volt nagyon annak a piacos bakancsának a talpa, aztán egyszer fel is fordult, azt kapálózott, mint a büdösbogár.
A busznál levágták, hogy ilyen időben, aznap már nem lesz, ami valszeg kicsit bevágta a Palinál az ajtót bizonyos értelembe, de az Obó sem szólalt meg pár óráig, csak remegő kézzel szívta a cigát. A Lacika meg behúzta a süldöt az orrára, a pulcsiját az orráig, aztán így gyalogoltak haza. Másnap mondta a Palimen ír főnöke, hogy két hetet késik a fhizhu, utána meg semmi sem biztos, azt annyira felidegelte magát a csávó, hogy hideghús-szeletelővel majdnem leszeletelte az ujját is a gecibe. Hét közepén berontott a főnökéhez, hogy lefőtt a kávé, mondta, hogy a pénzt lehet küldeni nagyon hamar a Leslie-vel (Lacika), aztán hazament, és elkezdett pakolni.
