Még egyszer kifejtem, hogy ismertem meg a Sikonya Gyuszi bájcsit. A spanok folyamatosan a Golfos Gyuszi-sztorikért kunyiznak, szóval leírom másodszorra, még több eszkluzív infóval ezt is.
A Tatár és Nagynovák autósiskolában kérdezték a KRESZ után, hogy Golf vagy Bora. Mivel a kocsikhoz nem értő prolesz vagyok, és úgy éreztem, erre mondani kell valami konkrétat, randomra bemondtam a Golfot. Gyanús volt, hogy röhögcsélt a titkárnő, de nem szóltam semmit.
Először a Flórián téri taxiállomáson láttam az öreget. Akkoriban kurvára reméltem, hogy lesz joksim, és ez az alacsony, vékony, majomfejű, kopaszodó, de haját növesztő grincs tűnt a kulcsembernek, ahogy a tigrisszofit küldte lájtosan ott a Golfnak támaszkodva. Az egész figura úgy nézett ki a kocsi mellett, mint a koravén Benjamin Button egy szovjet tank mellett. A vezetőülés a Gyulabá mélynövése ellenére tökig hátra volt tolatva, és mint egy díványon elsüppedve, úgy vezetett a nagyúr.
Hamar kisült, hogy a Gyulabá nem egy jóindulatú faszi. A dellát igencsak csipojázta, főleg jó előre begyűjteni. Vagy száz órát kipengettem szinte puszira, merhogy nem voltam biztos benne, hogy ez az állat "emlékezni" fog, amikor beceruzázta a kockásfüzetbe. "Sok a benga öcsécském" - erről nem csak beszélt a Golfos Gyuszi, hanem vérkomolyan sziklázott is miatta. Amikor a szájbabaszott kuplunggal játszottam, hogy a gázpedállal működjön meg a faszom, bőgött az a fostalicska Golf, a Gyulabá meg vonyított, mint a karóba húzott majom, hogy "soook, soooook!"
A nagyúr nem véletlenül kapta meg a rangját az óbudai taxis meg autóoktató körökben. A megjelenése az amúgy borzasztó közegben is kiemelkedett könyörtelen stílusérzékével. A járógép az igényes velúr lépő volt, körben másfél centinként résekkel, hogy lélegezzen az a fehér vagy néha színes zokni, nehogy bepálljon. Amikor leült a Gyulabá, rendszerint vádliközépig felficcent az öltönypantalló vagy kordgatya (mikor mi), de hús ritkán volt villantva, mert annál a pontnál ért véget a csontig felhúzott, rombuszmintás cérnazokni. A kötöttpolóver vagy mellény alaposan be volt tűrve a kordgatyába, ilyen úriasan. A farzsebben pincérbrifkó figyelt ezerrel, de ilyen műbőr mobiltartója is volt a Gyuszibának a nadrágszíjába fűzve. Alapvetően kibaszottul elnök meg ilyen lájtos mafia stílusa volt a Golfos Gyuszinak, ha értitek mire gondolok. Annyira szorosan volt a copfja megkötve, hogy centivel kopaszabbnak látszott, és annyira le volt nyalva a sérószerkezet, hogy ilyen fényesen csillogott minden megvilágításban (persze mert reflexszerűen simította mindig hátra). Természetesen a bajusz alja okkersárga volt a dekktől, de a mutató meg fákkjús ujj, plusz a saskarmok is. Nyilván nem úgy osztotta a témát, hogy valami habi csírának nézzék. Stricikopogós viszont csak akkor volt rajta, amikor egyszer valami birósági ügyét intézni mentünk, mert amúgy a kényelmet igen nagyra tartotta a nagyúr.
Esténként rendszerint a Pocokhoz közel álltunk meg, az Árpád hídnál, általában ott merült el az öreg az éjszakai életben. A különböző mulatóhelyek között nyilván a birodalmi űrjármű szállította a Gyulabát. Mondogatta is az öreg, hogy "részegen is egyenesen vezetek, mint a fászom!"
Valamelyik csütörtök este az egyik spanommal lenéztünk a Kinizsi sörözőbe, a Jókai utcában. Szokatlanul kevesen kutatták éppen a megoldást a Kinizsiben, csak a nagy dagadt, kopter pultos csávó, meg valami negyvenes mérnök szövetkabátban, eléggé bebombázva, meg valaki a gépeknél. Toljuk az Ászokat, és félszemmel nézem, hogy ilyen bowdentestű, kopaszodó forma dühödten pörgeti ott neki a nyerőgépeknél, erőszakosan csattogtatva a gombokat az üveg Dreher aljával. Nézem, ez a Gyulabá, baszki! Eléggé ideg volt az öreg, éppen nyerésre állt ugyanis. Nem nagyon foglalkoztam vele, gyűlöltem a vén segghuszárt, és a keserű, fos sört erőltetve azon gondolkoztam, hogy jól meg kéne rugdosni, azt visszavenni az óradíjakat abból az istenbaszta nagy brifkóból.
(Folytatása következik.)
(Riszpekt, Izomtibi, hogy leközölted ennek a sztorinak az első verzióját.)
(Kösz, TradeMark, te stylist.)
