Engedélyek nélkül, törvénytelenül, a hivatalos utat megkerülve.

A Tomeknak azér volt kitől tanulnia, baszkikám. Faterjáék nyolcvanas évekbe szétifázták magukat, de gecire ám, mindent vittek, hallod. Piértből okosított zsírpapírt terítettek illegálba a pesti menő hentesarcoknak, heti pár tonna leselejtezett váci cement, akciósan, ha érted, hogy mondom. Persze borítottak nem kevés fuvart németbe meg a végén hollandba is, figyeltek befele a márkás farmerek, kabátok, poreszfilmek VHS-en. Minden aranyárba persze. Meg kell hagyni, nem szarral gurigáztak.

A Kálmi alapszinten hordta a totálra rakott gépeket németből meg olaszból, azt árusította a hibátlan nullkilométereseket Komesztbe, érted. Most, hogy van ez az APEH téma, kicsit kevesebbet seftezik illegálba, meghúzza magát pár hónapig, aszondta a kapitány úr.

Nem megyünk ki a Kienle Spiess telephelyhez, öcsém? Megnéznénk, hogy füvesít illegálba az a benga Renátó. Gondolom, a Tasnádi Dini valami irodában tárgyal a Ziggivel, törik a fejüket a kertépítési szerződésen, hogy lehet erre-arra kis dellát kiokosítani belőle. Üveg Edelweiss, szivar, spanoskodás garantáltan befigyel. Ablakon kinéznének, biztos látnák a nyomorult Tóniót meg Szomjú Norbit, ahogy küzdik ásóval kifelé a cseresznyefát.

Kösz, Zsírfeka.