Szellentés.

A Tónió szombat este eldobta a kamerát a Faházba, azt faszán ott szupermenezett hátul egyik boxba. Néha fészkelődött, meg nyomott egy tonettit, de annyi, így volt ott hajnali háromig.

A Misínnyó röhögve mesélte, hogy Gyulabá vitte valahova a birodalmi Golffal, aztán öreg olyan tonettit nyomott, hogy még maga is panaszosan vonyított tőle. Tekerték le az ablakot ezerrel, geci.

Kösz, alejandro puzante.

Egységnyi pénz: egy, gyakrabban ezer forint.

A Tónió a legundorítóbb csóka egész Kenyába. Múltkor jön összefestékezett kezeslábasba befelé a Merszi Painba, azt mondja, hogy "egy szivacsot". A Szabina fönőknője fogja magát, letörli a pultot, pohárba belecsavarja, aztán mondja, hogy "tizenkilenc lesz". A Tónió még adott is egy ruppó borravalót.

Kösz, vic.

(Szánalomra méltó, szerencsétlen) férfi.

- "... A tikkasztó nyári napokon nagyon fontos, hogy legalább másfél-két liter gyümölcslé vagy víz kerüljön a pociba. Most pedig délutáni híreink következnek, és rádiónk vendége lesz a Szlengblog szerkesztője, Nyelvész Józsi ..."
- Gyümölcslé? Víz? Anyád picsája, te laposorrú cumigép! Milyen madárnak nézitek a Gyulínyó báúcsit? Három deci gömbkóúla után olyan egyenesen vezetek itt, mint a faszom!

- A Dzsúliót nem érdemes madárnak nézni, gecó. A Rudikáék is próbálták behinteni, hogy nyergesiek húzták meg a nagyúr bömösét, de hát... nem lehet átverni a tagot.
- Azaz, de meg is érdemelte, amit kapott a Rudolító. Az a típusú tróger amúgy is, aki először elszórja a lóvét, azt utána keresi meg.

Mielőtt a Kálmi nekiállt gyurmázni meg napózni, elég vékony faszi volt. Van is ilyen ezeréves fénykép, a Fesztergomon áll a madár valami gulyásbogrács mellett, azt a bogrács kétszer akkora, mint az ember.