Ha érted, hogy mondom

Szlengblog

A Nyelvész Józsi meg a Golfos Gyuszi 2.

2010. február 28. - Nyelvész Józsi

(Folytatás innen.)

A folytatáshoz tudni kell, hogy a Gyulabá kurvára nincs ellene az erőszaknak meg okosságnak, persze az erőviszonyok kellő felmérése után. Saját állítása szerint egyszer befenyített egy tuningsuzukis állatot, meg azért eregetnek pár elég konkrét sztorit róla a kollegák. Nekem most hirtelen a vizsgáztatás témája ugrik be. Bementünk a vizsgaközpontba, vagy mifasz, és vártuk a biztost. Kis fel-alá járkálás után megmondták, ki ma a vizsgáztató. Remegő hangon kérdeztem a Gyulabát, ismeri-e a tagot. A bajsza alól annyit vakkantott, hogy "jó lössz". Kis idő múlva be is futott a tag, elhízott testalkat, rövid lábak, tányérfej, zsíros sérószerkezet. Megyünk is a birodalmihoz, közbe egy-két jópofizás eldurran. Szállnánk be, vizsgabiztos kifakad:

- Phásszmeg, Gyuluskám, há nagyobb sártengerbe nem tudtál volna megállni? Tiszta gané lesz az új cipőm!
Azt lábujhegyen bedagonyázik a hátsó ülésre. "Verdát most ne járjuk körbe itt a sártengerbe, hideg is van, faszom fog körözni, má biztos leellenőrizted!"
Elhadarja a szabályzatot, "lámpát föl, elinduláskor fék ellenőrzése...", aszt semitmondó beszélgetésbe elegyedik, hogy mit melózom meg mennyiazannyi. Nem tudtam hirtelen hova rakni a dumázást, meg bennem volt a drukk, így sikeresen elfelejtettem a lámpát és a féket. Kis idő múlva be is szól ez a Sityu nevű fazon: "öhm, uram, nem felejtett el valamit?" Áffászom, ekkor kapcsolok, lámpa fel, satufék. Kicsit talán erősre sikerült. Erre a Gyulabá: "Na, legalább a mögöttünk lévő is tudja, hogy jó a fékünk." Ezután egy átlagos vizsga, nagyon enyhe elbaszások. Hirtelen rámutat a Sityu egy kapubeálló elé és felüvölt:
- Álljon be oda!
Virít a nagy megállni tilos tábla, mondom ez bazmeg, most meg fog baszni kajakra, vagy a della témája. Mondom, hogy:
- Oda nem állhatok.
- Aszontam állj meg.
- De...
- Álljmároda, nem érted?!
Beállok, a tag tölti a lapokat, gratulálok, átment satöbbi, azt már ki is ugrott a gépből, és eltűnt valami talponálló irányába. Kérdőn nézek az öregre, ő csak legyint: " van itt egy jó nyerőgép... nah, le a kezeket a kormányról, bázmeg!" Kezemet lelöki, az ülésszabályzómat felrántja és hátralök, hogy visszafelé ő vezet, nehogy még itt az utolsó pillanatban elbasszak valamit. Anyósülésről, mint egy díványról, szépen visszatolítja a szekeret a vizsgaközponthoz, ahogy kell, merthogy van még pár menete. Beáll ugyanoda a sártengerbe, aztán hozzáteszi, hogy "megvicceljük egy kicsit megin". Nem egy ostoba tag ez a Golfos Gyuszi, nyilván így megspórolta ezt a buzi verdakörüljárást. Szóval ilyen szinten alkotott az öreg.

Vissza a Kinizsihez, basszátok meg. Szóval küldöm neki a sört, mint atom, azt hallom, elkezd hőbörögni a pultos csávó. "Ezt mércsináltad? Mércsináltad? Mondjad meg!" Körbepördültem, aztán a következő, amit bemérek, hogy rángatja ki az ilyen öreg mérnök arcot az utcára, a kabátjánál fogva. Elvileg a forma csendben küldte neki a piázást egy ideig, befordulva, aztán egyszercsak beőrült, és hozzábaszta a söröskorsót a falhoz. Valami eszébe jutott, gondolom, és pont nem a megoldás.

A Gyuszi bá - gyors helyzetfelmérés után - rögtön kapott az alkalmon. Másodperc alatt kinn volt, félrevállalta a pultos faszit, és elhörögte magát, hogy "várjá, gecaú!" Előkapott egy vascsövet a kék buszvezető-dzsekijéből, kettőt ráhúzott a tag védekező karjára lájtosba, azt elkezdte cipőzni, mint egy idegbeteg. Közben szuszogott, mert egyre jobban fáradt. A pultos srác meg nagy nyugodtan elővett egy tellát, és elkezdte fotózni a Gyula bácsit, ahogy a mérnök arcot bántalmazza. Az öreg pózolt párat a földön embrióba fekvő csóka felett, győztesen, mint egy Klicskó, aztán lassan visszatértek, mindenki a dolgára. A pultos csávótól kértünk még egy kört, a Gyulabá meg visszatért a nyerőgépek világába.

A mérnökúr még egy tíz percet feküdt kinn a Jókai utcán, mozogtak az emberek jobbra-balra, de mindenki nagy ívben kikerülte. Kimentem, megkérdeztem tőle, hogy kell-e a mentő esetleg. "Ne vicceljünk, kérem" - suttogta a csávó az aszfaltról. Mondom, jól van, ha meggondolja magát, majd szól. Amikor kinéztem az ablakon fél óra múlva, már valamerre elkúszott, a Gyuszi bácsi meg a pultnál dreherezett a nyereményből.

Gondolom, ilyenek meg az eszkortos biznicelés miatt történt az eset, hogy nemrég állítólag megsimogatták az öreg fejét a golfajtóval, de az már másik történet.

(Riszpekt, Dee Dee.)

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu